Csillag

1. Bevezetés¶

A legelső topológiák közé a csillag topológia tartozik, mivel segítségével könnyen megoldható volt már korábban is a központosított vezérlés. A csillag topológia esetén a munkaállomások közvetlenül tartanak kapcsolatot a csillag középpontjában levő szerverrel, így a központi erőforrások gyorsan és egyszerűen elérhetők. Ha nincs szükség folyamatos adatátvitelre, akkor a csomagkapcsolt eljárást alkalmazzák, különben pedig a klasszikus vonalkapcsolást. Ha az egyik számítógép kapcsolatba akar lépni a hálózat egy másik számítógépével, akkor a központi vezérlő (HUB) létrehozza az összeköttetést, vagy legalábbis kijelöli a másik berendezés elérési útvonalát, s miután ez megtörtént, elkezdődhet a kommunikáció. Az összeköttetést követően az információcsere úgy bonyolódik le, mintha közvetlen kapcsolatban állna egymással a két számítógép. Ekkor a központi vezérlőnek már nincs feladata, tehát mintegy közvetítőként működik.

A csillag topológia esetén az adatcsomagok az egyes csatlakozási pontoktól a központi HUB felé haladnak. A központi HUB az adatcsomagokat rendeltetési helyük felé továbbítja. Egy HUB-ot használó rendszerben nincs közvetlen összeköttetés a számítógépek között, hanem az összes számítógép a HUB-on keresztül kapcsolódik egymáshoz. Mindegyik gép külön kábelen csatlakozik a HUB-hoz, ezért meglehetősen sok hálózati kábelre van szükség, ami adott esetben drágává teheti a telepítést.

A csillag topológia legfőbb előnye, hogy ha megszakad a kapcsolat a HUB és bármelyik számítógép között, az nem befolyásolja a hálózat többi csomópontját, mert mindnek megvan a saját összeköttetése a HUB-bal. A topológia hátránya, hogy a központ meghibásodásával az egész hálózat működésképtelenné válik. Másik hátránya, hogy ha az egyik gép üzen a másiknak, előbb a központi gép kapja meg a csomagot, majd azt a célállomásnak továbbítja. Emiatt a központi gép gyakran túlterhelt.